„Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess” – befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében pünkösd előestéjén Hess András által. A Budai krónika utolsó mondatával kezdődik a magyar nyomdászat története. A Chronica több önálló történeti mű összeolvasztásából létrejött szövege 14–15. századi kódexekből maradt ránk. A kötet egyedülálló az európai művelődés és tipográfia történetében, ugyanis nem ismerünk több példát arra, hogy egy azonos kultúrkörbe tartozó népesség a saját történelmét örökítse meg első nyomtatványában, az ősnyomdák első munkái között inkább latin nyelvtanok, kalendáriumok, praktikus kiadványok szerepeltek.
A Chronica Hungarorum feltételezhetően kétszáz-kétszázötven eredeti példányából mindössze tíz maradt fenn a világon, e köteteket Szentpétervártól Princetonig a világ híres könyvtáraiban, Magyarországon könyvtárunkban és az ELTE Egyetemi Könyvtárban őrzik. A magyar nemzeti bibliotéka példánya teljes, és napjainkig mindössze kétszer készült hasonmás kiadás róla: 1900-ban és 1973-ban.