1473. június 5-én fejezte be Hess András Budán a Chronica Hungarorum nyomtatását. Az első magyar földön nyomtatott könyv nemcsak korai megjelenésével, hanem tartalmával is kivívta a későbbi századok bibliofiljeinek figyelmét. Ugyanis nem ismerünk arra példát, hogy egy ország nyomdászattörténete egy nép históriájának kiadásával kezdődne.

A magyarok krónikája több történeti mű összeolvasztása révén jött létre. Első része egy 14. századi kompozíció, amely a magyarok történetét a honfoglalástól 1334-ig tárgyalja. A Budai krónika második szövegegysége Károly Róbert uralkodásának végét, az 1335 és 1342 közötti korszak eseményeit tartalmazza. A harmadik rész Nagy Lajos király történetét taglalja, míg a negyedik egység, az 1382 és 1468 közötti időszak a Hunyadi Mátyás uralkodásával kapcsolatos eseményeket ismerteti.

A feltételezhetően kétszáz-kétszázötven kötetből mindössze tíz maradt fenn a világon, ezekből kettőt őriznek Magyarországon, az Országos Széchényi Könyvtárban és az ELTE Egyetemi Könyvtárban. A nemzeti könyvtár példányát 1843-ban József főherceg, Magyarország nádora vásárolta a gyűjteménynek.

A különleges kiadvány nemcsak a magyarok krónikájának hasonmását tartalmazza, hanem a latin szövegét és annak javított magyar fordítását is. Hess így említi ajánlásában: „óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő”.